Ez is az a recept, ami annyira egyszerű, hogy írni sem érdemes róla, mégis amikor elkezdem nyálazni az internetet pusztán a pontos arányok után kutatva, google lucskosra nyálazása után sem akadok rá arraa receptre, ami pontosan fedné a bennem élő Alfredo-előképet. Lehet, hogy az előkép hamis: bárhogy is, ezt fogjátok megismerni. Finnegan által homályosan.
Szóval. Míg a carbonarát magamban téli receptnek könyveltem el, ez egy igazi mindenkor-recept: az alapanyag igénye szerény de nyáron is érdemes összedobni, mert friss, könnyű és parádésan gyors. Nekem alapvetően ez a recept a petrezselyem, tejszín és a parmezán harmóniájáról szól, de láthatólag ebben az elképzelésben én magánzó vagyok. Mindegy.
Ami kell:
- 1 csomag fettucine (én nem bírom megállni, hogy ne 1,5 csomag legyen, de mentségemre legyon mondva, hogy itt a csomag az egy font, ami 5 dekával kevesebb, mint a hazai), én különösen szeretem a fettucine rigatét, mert bordázott felszíne direkt arra termett, hogy végigmasszírozza a tejszínes szósz.
- fokhagyma, 4-6 gerezd, vérmérséklettől függően
- vaj, 6 evőkanálnyi
- tejszín (2-2.5dl)
- petrezselyem (egy nagyobb csokor, finomra vágva)
- parmezán, 1-1.5 csészényi
- bors (sztem akkor jó, ha elég markánsan jelen van a tejszín ízében, amikor a szószt főzzük)
- só
- egy kiváló lehetőség még az, hogy egy kis szerecsendiót reszeljünk bele, télen hatásos lehet, nyáron maradnék a könnyedebb verziónál
Nos, lényegében meg is vagyunk. OK, akkor végigmondom: vizet a tésztának feldob és főz, vaj hevül, fohagyma párol, ezután tejszín bele, kis tűzon sűrítjük néhány percig, só, bors bele, finoman belehintjük a parmezánt, s a legvégén a petrezselymet. Amikor még a tészta is meleg, a szósz pedig frissen lejön a tűzről egy tában alaposan összekeverjük.
Több volt ez, mint fél óra?
